A modern teljesen automata mahjong gépek alapvető technológiája hat fő rendszer összehangolt működésén keresztül valósul meg: egy keverőrendszer, egy rakásrendszer, egy szállítórendszer, egy emelőrendszer, egy központi emelőrendszer és egy áramköri vezérlőrendszer.
A Mahjong lapkák beágyazott mágneseket (általában állandó mágneseket) tartalmaznak, és a válogatás az ellentétes pólusok közötti vonzás és a hasonló pólusok közötti taszítás elve alapján történik. A csempék egy ferde korongon forognak. Amikor egy lapka magasra emelkedik, a fő alkotóeleme, a csempét{2}}gyűjtő kerék mágnesekkel van felszerelve, amelyek a lapka belsejében lévő mágnesekkel ellentétes irányban helyezkednek el. Amikor egy lapka a felületével felfelé (általában a mágnes N/S pólusait tartalmazza) elhalad mellette, az ellentétes pólusok vonzzák, és elhúzódik; amikor egy lapka lefelé fordítva elhalad mellette, a hasonló rudak taszítják, és visszanyomják a korongra.
A mágnesek a lemez alján is meghatározott helyekre vannak felszerelve. A hasonló rudak másodlagos taszítása révén a lapkákat felfordítják, majd a következő lapkát{1}}gyűjtő kerék felveszi. A kártyákat, miután felhúzták, egy forgó gyűrű egy nyílásba mozgatja, és egy kar tolja el. A felfelé néző kártyák tovább forognak a lemezen. Miután a nyílásban lévő kártyák megduplázódnak, egy toló segítségével szétosztják a négy oldalra. A korongon lévő kis rugó megfordítja a kártyákat, aminek hatására a felfordított-kártyák képpel lefelé néznek, így a vasgyűrű vonzza őket hátukkal felfelé, amíg az összes kártya a nyílásba nem kerül, és el nem veszik őket. Miután mindkét oldalon elérte a szükséges számú kártyát, egy személy megnyom egy gombot, és a kártyák alatti tálca az asztalra küldi a halmozott kártyákat.
